Nem egy újabb kifogást kereső poszt érkezik, tényleg nem. Hanem elmélkedés és a többi, mert mégis azért az én blogom nem arról híres, hogy rideg, személytelen és távolságtartó. Láthatjátok, hogy kevesebb poszt van, sokan már azon gondolkoznak meghaltam-e. (MÉG NEM!) És állandóan kapom a kérdéseket, hogy DE GIGI, MIÉRT NEM ÍÍÍÍÍRSZ?
Mindenkinek biztosan van olyan életszakasza, hogy nem tud még hetente egy könyvet se elolvasni, és ha tetszik, ha nem, itt tartok. És bár lelkesen válaszolok e-mailekre és ask.fm-es kérdésekre, egyszerűen nem tudok annyi kritikát prezentálni, mint régen. Ez nem azt jelenti, hogy sírógörcs közepette bezárom a blogot, hanem írom én, ahogy tetszik.
De íme néhány ok, amit nézhettek kifogásnak, de inkább magyarázat, bár mi a különbség közte. Meg amúgy is, ki kell írnom magamból, mert ez jár a fejemben.
1) Az élet közbeszól:
Nem fárasztalak a magánjellegű problémáimmal, de sajnos ezek egy része olyan, ami akadályozó tényező abban, hogy boldogan olvassak és termékenyen írjak. Ez a legrosszabb dolog, és ez az, ami ellen nem lehet tenni.
2) A genetika:
Sosem volt valami nagy immunrendszerem és vele született betegségek egész sorával szórakoztatom magam. Ez szintén, jobb nem lesz. De most is lázasan, hörögve fekszem (innen látszik, hogy nem vagyok magamnál, ezért írok véleletlenszerű posztot.) Nem, ezt sem azért írom, hogy kapjam a szimpátiát, de konkrétan ilyenkor se tudok kritikát írni, bár holnapra beütemeztem egyet magamnak, meglátjuk a betegségem mit szól hozzá. Végre jöhetnek az izgalmas témák!
3) "nem akarok belég kötni, de irj egy "kicsit" érthetőbben ! szánalmas a hülye össze vissza irkálásod!":
Szánalmas vagyok, tudom, de még azóta is kapom ezeket a kommenteket. És ha hiszitek, ha nem, amikor eleve elegem van mindenből, akkor ezekből is. (Amúgy ez egy konkrét komment, azt hiszem, 3 évvel ezelőttről.) Nyilván nem zárok be ezért, de bárhova nézek, ezt látom, és van egy mostani szabadságharcosunk, aki azzal büszkélkedik, hogy mennyi ilyen kommentet hagyott a blogon. (Kedves Rita! Kérlek, keress már meg e-mailben, jó? Beszéljük le kettesben, ahol tudok is válaszolni, ne csak egy oldalúan kenjél kakát a homokváramra.) Amúgy meg imádom az embereket, akik azt mondják én bántom az írókat, de konkrétan ők zaklatnak engem. Ez a sok kis külföldi íróra emlékeztet, azok közül egyre, aki rendőrségre ment negatív kritikáért. Na, itt tart a blogom olvasótáborának egyik fele szellemileg, ami nem baj, mindennek kell gyűlölő-tábor is, de legyetek már viccesebbek! Régen nevetni is tudtam rajtatok, anti-Gigisek, de most? Szidjátok anyámat, a testalkatomat és a szexuális orientációmat, egyikhez sincs közötök, sőt az íróknak se.
![]()
4) "Gigi ezt mondta, Gigi azt mondta, Gigi szerint hülye vagy:"
Nem hittem volna, hogy megélem ezt. A legjobb barátomat vesztettem el a blogger közösség miatt. Ki gondolta volna, hogy mikor elkezdtem poénból/hobbiból/szórakoztatásként írni, az belefolyik a magánéletembe? A legborzasztóbb dolog, hogy annyi hülye pletyka kering rólam, és nem azért, mert ismernek, vagy látnak az emberek, mert természetes (bár hülyeség), hogy pletykálnak egy közösségben, a való életben. De hogy jutottunk el odáig, hogy engem más bloggerek kezdenek el elemezni, merthogy ők tudják mit mondtam tegnap éjjel álmomban? Fel nem tudom fogni, kinek volt jó tönkretenni kapcsolatokat ezzel, és örülhetsz magadnak a sarokban vigyorogva, mert okoztál pár álmatlan estét.
Szeretnék mindenkit megkérni, hogy ha harmadik féltől hall valamit, akkor esetleg beszéljen velem is. Általában tök normális vagyok (mihez képest), ha nem "hé, kígyót-békát beléd!"-del kezdik a levelet. Ha esetleg fanfictiont írtok rólam, feltétlen linkeljétek! :D Esküszöm, már csak ez hiányzik a repertoáromból.
5) Írd már meg a blogom helyettem, oké?:
Ne tudjátok meg hány e-mailt kapok, ahol valaki elküldi a kritikáját/blogját, hogy azt kritizáljam, poénból megnyitom a linket és a saját blogommal találom magam szembe. Annyi, de annyi, de annyi plagizálás van, hogy már nem is írok molyra se értékelést, mert ott is van, aki lemásolja még azt is. És az a legviccesebb, hogy jönnek oda nekem emberek, hogy jajj, plagizáltak rólad, ki volt az, de ők meg jópofiznak a plagizálóval. Azt vettem észre, hogy ezek a másoló mókusok két dologért plagizálnak:
1) barátokért, dicséretért: MIÉRT? Ember, írjál levelet a másiknak, ha barátokat akarsz, ne jópofizz karcban, hogy de nehéz megírni a posztot, meg "leszakad a kezem, úgy gépelek," mikor másolsz.
2) ingyen könyvekért - és ezért is ódzkodom, hogy én kérjek több recenziót. Nyilván a kiadókkal, akikkel tartom a kapcsolatot, továbbra is kérek 1-2 könyvet évente, NEM HAVI 30-AT! Én értem a nehéz anyagi helyzetet, nekem is az van, de tisztességes vagyok, tudom, hogy nincs időm max. havi 4 könyvre, és a kiadók nem viccből adják a határidőt. Ezzel azt éritek el, hogy talán nem fognak több bloggernek se adni, mert nem fogja a kiadónak megérni, hogy mindig rizikót vállal az új bloggerekkel. Ráadásul van olyan bloggerünk (és olvassátok biztos jó páran), aki másol és az összes recijét eladja, mert PÉÉÉÉNZ.
![]()
És annyi új blog van, ami nem irigység, legyen, kell is! Minél több blog, annál biztosabb, hogy van mindenkinek valami olvasnivaló. De... de... úgy érzem ez már a vérfertőzés fele tart. Születnek sorra az olyan blogok, ahol 200 szót írnak recenzióért, segítek, az olyan öt mondat, és úgy gondolják ez normális. Sorra mennek tönkre a blogok, amiket figyelemmel kísértem, tele emotikonos félmondatokkal és körbepuszikkal.
Elment a kedvem attól, hogy blogoljak? Nem. Elment a kedvem attól, hogy a blogger közösségbe tartozzak? Nem. Elment a kedvem az álszent emberektől? El. És attól félek, hogy egy idő után az ilyen kis szemét blogok lesznek a közismertek, szóval, ha valakinek azt mondom, blogot vezetek, elhúzza az orrát, hogy én is olyan ingyenkönyvért bármit csitri vagyok.
6) Pornót írok, nem olvasok:
Ez már a pozitív dolgok egyike, hogy nem olvasok, mert annyi ötletem van íráshoz. (Még mindig angolul! Még mindig fanfictiont! És nem, nem pornót, de majdnem!) És egy-két lököttet eltekintve egy nagyon aranyos és kedves társasághoz van ott szerencsém, és ki hibáztatna, hogy szeretek elveszni a tömegben és egy jót beszélgetni a legújabb Revolution részről, minthogy drámázzak a plagizálókkal. (Szóval kedves Rita, a rossz kívánságod nem jött össze, és nem kapok annyi negatív, ócsárló kommentet, mint itt.)
És most jobban leköt, hogy írogassak mindenféle sötét, perverz, beteges dologról, minthogy olvassak. Főleg, hogy júliusban kezdődik a NaNoWriMo, ami egy írós verseny, és végre nekiállhatok annak, amire mindig is vágytam.
Összefoglalva:
Sosem zárom be a blogot, még ha épp zombi apokalipszis lesz, akkor sem. (Ha esetleg globális áramszünet lesz, akkor sem.) De néha jól esik kiírni a gondolataimat és sajnos most bármikor ránézek a blogra, ezek a blogos drámák jutnak eszembe, és úgy vélem, talán most így ezzel a poszttal lezárhatom ezt a szakaszt. Másfelől pedig, akik sírnak, hogy nem küldhetnek el az anyukámba, mert konkrétan már ezt is felrótták nekem, szerintetek miért nem engedem fel az ilyen kommenteket? Ez építő jellegű kritika? Tényleg? Kulturált? Normális? Vagy inkább...
U.i.: Miket hallottatok rólam? Hogy teliholdkor szüzeket ölök? (Talán megtörtént.) Hogy világuralomra török? Kérem azokat a pletykákat és fanficeket rólam! :D
Mindenkinek biztosan van olyan életszakasza, hogy nem tud még hetente egy könyvet se elolvasni, és ha tetszik, ha nem, itt tartok. És bár lelkesen válaszolok e-mailekre és ask.fm-es kérdésekre, egyszerűen nem tudok annyi kritikát prezentálni, mint régen. Ez nem azt jelenti, hogy sírógörcs közepette bezárom a blogot, hanem írom én, ahogy tetszik.
De íme néhány ok, amit nézhettek kifogásnak, de inkább magyarázat, bár mi a különbség közte. Meg amúgy is, ki kell írnom magamból, mert ez jár a fejemben.
1) Az élet közbeszól:
Nem fárasztalak a magánjellegű problémáimmal, de sajnos ezek egy része olyan, ami akadályozó tényező abban, hogy boldogan olvassak és termékenyen írjak. Ez a legrosszabb dolog, és ez az, ami ellen nem lehet tenni.
2) A genetika:
Sosem volt valami nagy immunrendszerem és vele született betegségek egész sorával szórakoztatom magam. Ez szintén, jobb nem lesz. De most is lázasan, hörögve fekszem (innen látszik, hogy nem vagyok magamnál, ezért írok véleletlenszerű posztot.) Nem, ezt sem azért írom, hogy kapjam a szimpátiát, de konkrétan ilyenkor se tudok kritikát írni, bár holnapra beütemeztem egyet magamnak, meglátjuk a betegségem mit szól hozzá. Végre jöhetnek az izgalmas témák!
3) "nem akarok belég kötni, de irj egy "kicsit" érthetőbben ! szánalmas a hülye össze vissza irkálásod!":
Szánalmas vagyok, tudom, de még azóta is kapom ezeket a kommenteket. És ha hiszitek, ha nem, amikor eleve elegem van mindenből, akkor ezekből is. (Amúgy ez egy konkrét komment, azt hiszem, 3 évvel ezelőttről.) Nyilván nem zárok be ezért, de bárhova nézek, ezt látom, és van egy mostani szabadságharcosunk, aki azzal büszkélkedik, hogy mennyi ilyen kommentet hagyott a blogon. (Kedves Rita! Kérlek, keress már meg e-mailben, jó? Beszéljük le kettesben, ahol tudok is válaszolni, ne csak egy oldalúan kenjél kakát a homokváramra.) Amúgy meg imádom az embereket, akik azt mondják én bántom az írókat, de konkrétan ők zaklatnak engem. Ez a sok kis külföldi íróra emlékeztet, azok közül egyre, aki rendőrségre ment negatív kritikáért. Na, itt tart a blogom olvasótáborának egyik fele szellemileg, ami nem baj, mindennek kell gyűlölő-tábor is, de legyetek már viccesebbek! Régen nevetni is tudtam rajtatok, anti-Gigisek, de most? Szidjátok anyámat, a testalkatomat és a szexuális orientációmat, egyikhez sincs közötök, sőt az íróknak se.
4) "Gigi ezt mondta, Gigi azt mondta, Gigi szerint hülye vagy:"
Nem hittem volna, hogy megélem ezt. A legjobb barátomat vesztettem el a blogger közösség miatt. Ki gondolta volna, hogy mikor elkezdtem poénból/hobbiból/szórakoztatásként írni, az belefolyik a magánéletembe? A legborzasztóbb dolog, hogy annyi hülye pletyka kering rólam, és nem azért, mert ismernek, vagy látnak az emberek, mert természetes (bár hülyeség), hogy pletykálnak egy közösségben, a való életben. De hogy jutottunk el odáig, hogy engem más bloggerek kezdenek el elemezni, merthogy ők tudják mit mondtam tegnap éjjel álmomban? Fel nem tudom fogni, kinek volt jó tönkretenni kapcsolatokat ezzel, és örülhetsz magadnak a sarokban vigyorogva, mert okoztál pár álmatlan estét.
 |
| "Nem kedvellek." |
Szeretnék mindenkit megkérni, hogy ha harmadik féltől hall valamit, akkor esetleg beszéljen velem is. Általában tök normális vagyok (mihez képest), ha nem "hé, kígyót-békát beléd!"-del kezdik a levelet. Ha esetleg fanfictiont írtok rólam, feltétlen linkeljétek! :D Esküszöm, már csak ez hiányzik a repertoáromból.
5) Írd már meg a blogom helyettem, oké?:
Ne tudjátok meg hány e-mailt kapok, ahol valaki elküldi a kritikáját/blogját, hogy azt kritizáljam, poénból megnyitom a linket és a saját blogommal találom magam szembe. Annyi, de annyi, de annyi plagizálás van, hogy már nem is írok molyra se értékelést, mert ott is van, aki lemásolja még azt is. És az a legviccesebb, hogy jönnek oda nekem emberek, hogy jajj, plagizáltak rólad, ki volt az, de ők meg jópofiznak a plagizálóval. Azt vettem észre, hogy ezek a másoló mókusok két dologért plagizálnak:
1) barátokért, dicséretért: MIÉRT? Ember, írjál levelet a másiknak, ha barátokat akarsz, ne jópofizz karcban, hogy de nehéz megírni a posztot, meg "leszakad a kezem, úgy gépelek," mikor másolsz.
2) ingyen könyvekért - és ezért is ódzkodom, hogy én kérjek több recenziót. Nyilván a kiadókkal, akikkel tartom a kapcsolatot, továbbra is kérek 1-2 könyvet évente, NEM HAVI 30-AT! Én értem a nehéz anyagi helyzetet, nekem is az van, de tisztességes vagyok, tudom, hogy nincs időm max. havi 4 könyvre, és a kiadók nem viccből adják a határidőt. Ezzel azt éritek el, hogy talán nem fognak több bloggernek se adni, mert nem fogja a kiadónak megérni, hogy mindig rizikót vállal az új bloggerekkel. Ráadásul van olyan bloggerünk (és olvassátok biztos jó páran), aki másol és az összes recijét eladja, mert PÉÉÉÉNZ.
És annyi új blog van, ami nem irigység, legyen, kell is! Minél több blog, annál biztosabb, hogy van mindenkinek valami olvasnivaló. De... de... úgy érzem ez már a vérfertőzés fele tart. Születnek sorra az olyan blogok, ahol 200 szót írnak recenzióért, segítek, az olyan öt mondat, és úgy gondolják ez normális. Sorra mennek tönkre a blogok, amiket figyelemmel kísértem, tele emotikonos félmondatokkal és körbepuszikkal.
 |
| Azért jöttem, mert ABBA KELL HAGYNOD! |
Elment a kedvem attól, hogy blogoljak? Nem. Elment a kedvem attól, hogy a blogger közösségbe tartozzak? Nem. Elment a kedvem az álszent emberektől? El. És attól félek, hogy egy idő után az ilyen kis szemét blogok lesznek a közismertek, szóval, ha valakinek azt mondom, blogot vezetek, elhúzza az orrát, hogy én is olyan ingyenkönyvért bármit csitri vagyok.
6) Pornót írok, nem olvasok:
Ez már a pozitív dolgok egyike, hogy nem olvasok, mert annyi ötletem van íráshoz. (Még mindig angolul! Még mindig fanfictiont! És nem, nem pornót, de majdnem!) És egy-két lököttet eltekintve egy nagyon aranyos és kedves társasághoz van ott szerencsém, és ki hibáztatna, hogy szeretek elveszni a tömegben és egy jót beszélgetni a legújabb Revolution részről, minthogy drámázzak a plagizálókkal. (Szóval kedves Rita, a rossz kívánságod nem jött össze, és nem kapok annyi negatív, ócsárló kommentet, mint itt.)
És most jobban leköt, hogy írogassak mindenféle sötét, perverz, beteges dologról, minthogy olvassak. Főleg, hogy júliusban kezdődik a NaNoWriMo, ami egy írós verseny, és végre nekiállhatok annak, amire mindig is vágytam.
 |
| "És ami idebent van, az elég sötét." |
Sosem zárom be a blogot, még ha épp zombi apokalipszis lesz, akkor sem. (Ha esetleg globális áramszünet lesz, akkor sem.) De néha jól esik kiírni a gondolataimat és sajnos most bármikor ránézek a blogra, ezek a blogos drámák jutnak eszembe, és úgy vélem, talán most így ezzel a poszttal lezárhatom ezt a szakaszt. Másfelől pedig, akik sírnak, hogy nem küldhetnek el az anyukámba, mert konkrétan már ezt is felrótták nekem, szerintetek miért nem engedem fel az ilyen kommenteket? Ez építő jellegű kritika? Tényleg? Kulturált? Normális? Vagy inkább...
 |
| Őrült? Elmebajos? Téveszme? Hülyeség? |
